Kedves Olvasók!
Ebben a bejegyzésben egy versemet szeretném megosztani veletek. Kíváncsian várom a véleményetek és gondolatotokat a vers témájával kapcsolatban.
Vándormadarak
Lennék madár.
Hatalmas, éles szemű madár.
Szárnyammal körberepülném a világot.
Szememmel végignéznék a tájakon.
Megpihennék az Eiffel-torony tetején.
Így másnap a Skót-Felföld földjein legelnék.
Pár szárnycsapásra lennék a Niagarától,
S szempillantás alatt átrepülnék a Bahamákhoz.
Kréta szigetén szereznék útitársat,
Hisz egyedül Moszkva városát sem élvezi az árva.
Csoportban kelnék útra, mert oly sok a látnivaló.
Nem lehetek szabad, örökös fogolynak vagyok való,
Hisz ha pénz, bilincs nem is köt le,
A halál jön, s lehet idő előtt öl meg.
Lennék vándor.
Erős, éles eszű vándor.
Térképem bújva keresném a helyem.
Iránytűmet nézve jutnék el a szigetre.
London, Bécs, Buffalo.
Vonzó, szép, mutatós.
Járnék fenn a csipkés hegyen,
Majd a forró alföldeken.
Kovakő vörös lángja tartana melegen,
Édesvizű forrás nedve éltetné szívemet.
Otthonom az lenne, ahol éppen élek,
Melyen minden héten más és más csodás helyet értek.
Megismernék sok embert, népi kultúrákat,
De sosem élnék máshoz kötve, én lennék a társam.
Oh, lennék vándormadár!
Független, gyors röptű vándormadár.
Berepülném az egész világot.
Sorsommal dicsekednék, ezt kívánom.
Sosem érnék célba,
Hisz messze van a vég.
Oly sok a hely, s az idő oly kevés.
Elég egy lélegzet és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése