2014. szeptember 3., szerda

Anyák napjára

Kedves Olvasók!

Egy nem túl aktuális, de annál őszintébb verset szeretnék megosztani veletek, melyet én írtam. Véleményeket és a témával kapcsolatos hozzáfűznivalókat izgatottan várom.


Anyák napjára 

Síró kisgyermekként napvilágot látva, 
Az apró csecsemő nem is vágyik másra. 
Édesanyja karjának melegében 
Jöjjön el az első álma a szemére.

Feszengő kisdiák az iskolába lépve, 
Anyja kezét szorongatja a küszöbhöz érve. 
A pad alá bújva kémlelné a termet, 
De csak az édesanyja búcsúcsókja kellett.

Szerelmetes tinédzser szíve, mint egy drágakő, 
Elég egy gyengébb ütés és menten összetör.
A gyógyulás hosszú és fájdalmas,
De anyja válla mindig ott van a számára. 

A sikerhez vezető út nincsen térkövezve, 
Itt és ott is bucka, hamar el is esnek. 
Kell egy segítő kéz, ki felhúz a földről, 
Nem kell sokáig várni, anya ott van rögtön.

Vándormadarak

Kedves Olvasók!
Ebben a bejegyzésben egy versemet szeretném megosztani veletek. Kíváncsian várom a véleményetek és gondolatotokat a vers témájával kapcsolatban.

Vándormadarak 


Lennék madár. 
Hatalmas, éles szemű madár. 
Szárnyammal körberepülném a világot. 
Szememmel végignéznék a tájakon. 
Megpihennék az Eiffel-torony tetején. 
Így másnap a Skót-Felföld földjein legelnék. 
Pár szárnycsapásra lennék a Niagarától, 
S szempillantás alatt átrepülnék a Bahamákhoz. 
Kréta szigetén szereznék útitársat, 
Hisz egyedül Moszkva városát sem élvezi az árva. 
Csoportban kelnék útra, mert oly sok a látnivaló.
Nem lehetek szabad, örökös fogolynak vagyok való, 
Hisz ha pénz, bilincs nem is köt le, 
A halál jön, s lehet idő előtt öl meg.

Lennék vándor.
Erős, éles eszű vándor. 
Térképem bújva keresném a helyem.
Iránytűmet nézve jutnék el a szigetre. 
London, Bécs, Buffalo. 
Vonzó, szép, mutatós. 
Járnék fenn a csipkés hegyen, 
Majd a forró alföldeken. 
Kovakő vörös lángja tartana melegen, 
Édesvizű forrás nedve éltetné szívemet.
Otthonom az lenne, ahol éppen élek,
Melyen minden héten más és más csodás helyet értek. 
Megismernék sok embert, népi kultúrákat, 
De sosem élnék máshoz kötve, én lennék a társam. 

Oh, lennék vándormadár! 
Független, gyors röptű vándormadár.
Berepülném az egész világot. 
Sorsommal dicsekednék, ezt kívánom. 
Sosem érnék célba, 
Hisz messze van a vég.
Oly sok a hely, s az idő oly kevés. 
Elég egy lélegzet és kész.

Kóros fanatizmus

Kedves Olvasók!

Nem tudom, hogy kit, mennyire érint vagy érdekel a téma, de engem nagyon megfogott, így gondoltam írok róla egy rövid bejegyzést, amelyben véleményemet szerepeltetem és támasztom alá megtörtént eseményekkel. Várom a Ti hozzáfűznivalóitokat a témához. Szerintem nagyon érdekes, ugyanakkor probléma is mostanában.

Kóros fanatizmus

Főcímünk már rengeteg hamis értelmet kapott az elmúlt években, de a fanatizmus szó a legtisztább értelmében vakhitet jelent. A fanatikus pedig egy olyan ember, aki a potenciális tárgyat, annak hibái megtagadásával szereti. Roppant elvakult és tudatlan hozzáállásuk jellemző fordulata pedig az, amikor a másik ember véleményét elutasítják és semmibe veszik, mert az sérti szeretett rajongásuk tárgyát.
Minden szakértői véleményt és magyarázatot mellőzve állíthatjuk ki bátran, hogy a túlzott rajongás bizony ártalmas lehet. Azonban az a fanatizmus, ami általában a tinédzser korú személyeknél burjánzik egy új film vagy regény miatt, nem számít olyan globális és súlyos problémának, mint Hitler vakhite, mely kirobbantotta a második világháborút. Utóbbi nehezebben kezelhető és nagyobb probléma, de a kisebb kiterjedésű bajokat okozó fanatizmuson sem szabad szó nélkül túllépni. Hihetetlen, de akár egy focicsapat túlzott szeretete vagy egy film iránti vak imádat is képes országokat megrendítő eseteket kialakítani. Gondoljuk itt a Heysel-tragédiára, mely csak egy a sok nézetek miatti, súlyos összetűzés közül. Egy hír, ami napvilágot látott, de nincs mindenhol ott az újságírók tolla, hogy az egyszerű, mezei focimeccseket is figyelemmel követhesse.
Tehát a súlyosabb problémákon túl is vannak olyan esetek, amiket a fanatizmusból származtathatunk, de nem kerültek a címlapra. Ezek csupán olyan pszichológiai újságok utolsó oldalának bal alsó sarkába kaptak helyet, amelyeket a szakértőkön és a hozzáértőkön kívül senki nem olvas. Hisz ha terítéken van egy híres focimeccsen történt tömeghalálozás, mely súlyosságával erősen manipuláló hatással lehet az emberekre, akkor nem foglalkoznak a magukba forduló, álmodozó tinédzserekkel, akik egészségük, életük és jellemük veszélyeztetik, amikor mást sem csinálnak egész nap, mint kedvenc filmszereplőjükről álmodoznak és huszadszorra nyálazzák át fiatalkoruk bibliáját. Nem csak szemük romolhat a képernyőn felvillanó játék vagy film folyamatos figyelése miatt és nem csak súlyuk gyarapodhat, ha éjt nappallá téve a szobájuk egyik sarkába bújva olvassák kedvenc regényünket. Tény, hogy ezeket a fizikai változásokat valamivel könnyebb érzékelni, mint a kisebb-nagyobb, de annál esszenciálisabb lelki módosulásokat.
Azonban, aki teljesen különböző, egy másik ember által alkotott világban éldegél, nehezen jön rá, hogy valami megváltozott körülötte. Amíg benne él a hatalmas rajongásban és a dolog friss számára, biztosan nem is fogja észrevenni, hogy egyes emberek eltávolodnak tőle, egyre kevesebben kíváncsiak rá, mi több az adott fanatikusunk sem érdeklődik a valódi külvilág felé. Szívesebben marad egymagában, hogy a maradék, vajmi kevés koncentrációképességét se kelljen más emberekre, illetőleg autentikus emberekre elhasználnia. 
Nem kizárólag a társasági élete, hanem életminősége is romolhat. Az emberek álmai egyébként sem eléggé földhöz ragadtak, de a regény bűvkörében élő fanatikusok álmai igazi szárnyakat kaptak és túl messzire repültek. Olyan álmai lesznek, amiket senki nem tud megvalósítani vagy a helyzetéből adódóan lehetetlen kivitelezni. Nem építi az életét, nem vesz részt társasági eseményeken és nem akar a valóságban élni. Elkezd elégedetlen lenni önmagával, a külsejével és ezzel akár a depresszióba is űzheti magát.
E miatt tehát a médiának és a filmiparnak is fokozottan figyelnie kell, hogy mit ad ki a kezei közül. Ha épp ésszel és felelősségteljesen gondolkoznak, akkor olyan rajongási tárgyat dobnak a piacra, ami nem feltétlen árt a fanatikus embernek. Az emberekbe kódolva van a rasszizmus és a rosszindulat, így az efféle médiatermékek gyártása nem csak az adott személynek okoz károkat, hanem a körülötte élőknek is. A személyes jellemzők pedig kémiai reakcióként reagálnak a tömeg egyforma fanatizmusára. Ha egy egyébként visszafogott, kedves emberről van szó, akkor a kóros fanatizmusa nem jelenthet veszélyt másokra is, azonban egy agresszív, goromba vérmérsékletű egyén túlzott rajongása kifejtheti kellemetlen hatását a körülötte élő emberekre is.

Ehhez kapcsolódó linkek:
✦ Heysel-tragédia
✦ Hitler fanatizmusa

Első bejegyzés

Kedves Olvasó!

Először is engedd meg, hogy megköszönjem, amiért betértél hozzám és rám áldoztál pár percet a napodból, hogy beleolvass a blogomba. Ezúton pedig engedd meg, hogy röviden ismertessem az itt található bejegyzésekkel kapcsolatos alapinformációkat, illetve a blog alap tevékenységét.
Egy gyakorlatilag mindennel foglalkozó oldalra kattintottál, egy merengőre, ahol mindenki megoszthatja a saját gondolatait, saját kifejezésmódját alkalmazva. Találkozni fogsz versekkel, könyvekkel, filmekkel, melyekről alkalomadtán ajánlót, véleményt vagy elemzést írok. Itt olvashatod saját verseimet, novelláimat és gondolataimat egy adott témáról.
Kellemes időtöltés!

Aeriél